Az utóbbi években a K-drámák látványos átalakuláson mentek keresztül – vagy legalábbis így tűnik első pillantásra. A friss sorozatok egyre gyakrabban rukkolnak elő merész, szokatlan ötletekkel. Gondoljunk csak a nemrég bemutatott The Potato Lab című drámára, amely egy vidéki burgonyakutató intézet mindennapjait helyezi a középpontba, vagy a Chicken Nugget-re, ahol a főhősnő egy baleset folytán csirkenuggetté változik. A kérdés viszont adott: valóban új korszak köszöntött be a koreai sorozatok világában, vagy csak kreatív marketing próbálja frissnek feltüntetni a jól ismert sémákat? 

A K-drámaipar történetében nem ritka, hogy egy-egy sikeres sorozat lavinát indít el: a Descendants of the Sun után hirtelen katonai témájú drámák tömege lepte el a képernyőket, míg a What’s Wrong With Secretary Kim? sikere után sorra jelentek meg az irodai románcokat feldolgozó történetek. Az igazi változás talán nem is a témákban, hanem azok árnyaltabb, tudatosabb feldolgozásában rejlik.

Különösen szembetűnő a női karakterek fejlődése. A naiv, türelmes hősnő helyét mára olyan szereplők vették át, mint Oh Soo Ah a Undercover High Schooler-ből, aki nemcsak eszével, de harcművészetben is jeleskedik, vagy Lee tanárnő a Study Group-ból, aki nem hajlandó passzívan szemlélni, ha diákjait veszély fenyegeti. Ezek a karakterek nemcsak erősek, hanem erkölcsileg árnyaltabbak is, ami élénk vitákat gerjeszt a rajongók között.

A romantikus szálak is új megvilágításba kerültek. Egyre több sorozat hangsúlyozza a nyílt kommunikációt és a kölcsönös beleegyezés fontosságát. A My Liberation Notes például a párkapcsolati célok megbeszélését állítja középpontba, míg a Chicken Nugget még egy abszurd alaptörténet mellett is képes komolyan venni a határok és érzések kérdését.

Még a klasszikus helyszínek – irodák, kórházak – is új funkciót kaptak: már nem csak háttérként szolgálnak, hanem a társadalmi hierarchiák és a munkakultúra kritikájának eszközei is. A The Potato Lab például a város–vidék ellentétet jeleníti meg, míg a Queenmaker politikai játszmákon keresztül mutatja be a női mentorálás és hatalomépítés jelentőségét.

Tehát mit is látunk valójában? Egy teljesen új történetmesélési korszakot vagy csupán a jól ismert toposzok modernizált, társadalmilag érzékeny változatait? Talán egy kicsit mindkettőt. Az örökzöld témák – gyermekkori barátságokból szövődő szerelmek, gazdag fiú–szegény lány párosítás – új, mélyebb tartalommal, élesebb párbeszédekkel és a 2025-ös nézői elvárásokhoz igazított szemlélettel térnek vissza.

És talán pont ez a K-drámák igazi ereje: képesek a klasszikus elemeket újrafogalmazni úgy, hogy az ne csak ismerős legyen, de újra és újra meg is lepjen minket.

(AllKpop)