Márta István, a fesztivál igazgatója az MTI-nek elmondta: az Eger-patak völgye a "malmok völgye" is, hiszen a partja mentén a múlt század elején még - Nagyvázsonytól Szigligetig - 46 vízimalom működött. Ebből a legtöbb Kapolcson, összesen tizenkettő.
A szerző nem csupán helyi tényeket sorjáztat, hanem országos adatokat is közread, jelezve ezzel is, hogyan sorvadt el a molnármesterség, a kismalmi (falusi) lisztőrlés a vízimalmokban egykoron oly gazdag országban. Ladányi András szerint 1900-ben még 20 ezer vízimalom volt az országban, Trianon után 13 ezer maradt, majd - ahogy Wöller István malomkutató fogalmaz a könyvben -, az 1945. utáni államosítás "megadta a kegyelemdöfést" a kisipari keretek között működő malmoknak és a molnármesterségnek.
A helytörténeti kutató szerint 1947-ben már csak 2 ezer malom volt, s ma talán 60-70 működhet még az országban. Az Eger-patak völgyében egy sem, a 12 kapolcsi vízimalom közül is több romba dőlve látható, egyik-másik ipari műemlékként még megszemlélhető, némelyiket pedig lakóházként újították fel. Legendás malmok voltak ezek - Bukovecz-, Szaller-, Krajcár-, Kaszás-, Kuthy-, Bíró-, Veszterga-, Walter-, Sándor-, Horvát-, Mezriczky- és Ilona-malom -, a hozzájuk kapcsolódó ugyancsak legendás történetekkel. A vízimalmok leállításával megszűnt az egykoron oly elterjed, nagy szakértelmet és roppant fizikai erőt igénylő molnármesterség is.
Alapos és érdekes helytörténeti munka jelent meg a mostani Művészetek Völgye idejére - az egylet kiadásában immár a hetedik könyv -, amelyet Márta István azoknak ajánl, "akiket érdekel Kapolcs kulturális örökségének ez a szelete és a falut körülölelő csodálatos természet".
Csak a regisztrált látogatók szólhatnak hozzá.
Kérjük, hogy jelentkezzen be vagy regisztráljon.
Magazin 
Legyen Ön az első hozzászóló
