- Munkásságát végigtekintve író, dramaturg, színházi ember, tévéműsorok vezetője, amerikai lapok tudósítója egyszerre vagy kis időeltolódással. Afféle humán polihisztor. Mi a főhívatása?
- Prózaíró vagyok, voltam, leszek. Noha sok minden mással is foglalkoztam. Fiatalkoromban pénzkereseti okból is, de már akkor is főleg kalandvágyból. Most már igyekszem kizárólag írói munkát végezni. Ehhez a többi mindig úgy viszonyult, mintha kiegészítő sport volna.
- Ha már az adatoknál tartunk: hátra szokott még fordulni, ha valaki Tibort kiált az utcán? Hogy is történt ez a névváltoztatást és miért?
- A Tiborra már nem hallgatok, a Miklósra még… Viccen kívül, a Miklós nem lett soha a sajátom. Akik szerettek, szeretnek, mindig beceneveken szólítottak. A névváltoztatás történetét már sokszor elmondtam, meg is írtam Hogy volt című könyvemben, vegyük úgy, hogy akit nagyon érdekel, már tudja. 1969 óta vagyok Vámos Miklós. Ideje, hogy én is elfogadjam, nem?
- Felhagyott a tévézéssel, miután pár hónapja befejeződtek a kollégákkal folytatott beszélgetései. Vagy csak kis szünetet tart?
- Igen, de ezt a szünetet nagyjából a hátralévő életemmel azonos hosszúságúra tervezem. Azt hiszem, eleget beszélgettem színészekkel, és az utóbbi öt évben írókkal.
- A könyveinek van egy, számomra közös vonása: a család és a történelem egymásba fonódását mutatják. Lehet eredője ennek a hozzáállásnak, hogy a saját családjukat erősen megérintette a politika - édesapja Rajk László titkára volt.
- Szerintem minden család sorsa összefonódik a történelemmel, ha tetszik ez nekünk, ha nem. Az én családom nem volt túl szerencsés, a történelem nem egyszerűen összefonódott az ő történetükkel, hanem valósággal keresztülgázolt rajta. A holokauszt után még az ötvenes évek is megtették a magukét. Én erről sokat írtam, abban a reményben, hogy talán oldódik a múlt feszültsége, ha szó esik róla.
- Írásai és műsorai kellemesen ráérősek, mesélő kedve a mindennapi rohanástól megcsömörlött olvasónak, nézőnek afféle menedéket jelent. Ha a hétköznapjaira is jellemző ez a nyugalom, akkor egyrészt irigylem, másrészt nemigen értem, hogy miként képes az előbb említett hívatásoknak mind eleget tenni.
- Nem hiszem, hogy a könyveimre illene a kellemes vagy a ráérős kifejezés. A történetmesélés annál inkább. A kép, amelyre utal, inkább a Lehetetlen című tévéműsor miatt alakult ki velem kapcsolatban. Ami a beszélgetéseket illeti, mindig igyekszem végighallgatni másokat, függetlenül attól, vannak-e tévékamerák a közelben. Ez nem ráérés, inkább javíthatatlan kíváncsiság. Nyugalom biztosan nincs bennem, de épp elég zárkózott vagyok, hogy ne üljön ki az arcomra, hogy mit érzek. Nem csinálom, ilyen vagyok. És már nem szeretnék megváltozni.
- Nemrégiben kiadót váltott. Az Ab Ovót felcserélte az életműkiadására vállalkozó Európával. Nem fájt a szíve azért a könyvműhelyért, amelynek a születésénél is ott bábáskodott, és amely magánkönyvkiadóként úttörő vállalkozásnak számított?
- Minden határozott lépés fájdalommal jár. De tizennyolc évenként egyszer lehet váltani, sőt talán ajánlatos. Az Európa a nagy kiadók minden előnyét tudja nyújtani. Nem elsősorban anyagi biztonságot (bár azt is), hanem szakértelmet. Az Európánál szinte minden hagyományos könyvészeti feladatra van szakember. Ez nagyon jó érzés.
- Az írók közül talán elsőként volt honlapja, ahol a látogatók betekintést kaphattak a munkafolyamatokba, és visszajelzéseket is küldhettek. Most pedig fiatal novellisták műveit várja, értékeli és közli. Milyen a mezőny?
- A honlapot eleinte egy nagy számítógépes társaság csinálta nekem, ma már független, tehát néhány kedves magánember működteti. Nagyon előnyös, hogy ha megjelenik egy új könyvem, napokon belül kapok róla észrevételeket. A fiatal szerzőknek én csupán rövid véleményt adok a honlapomon elhelyezett szövegeikről. Természetesen kevés az igazán ütős írás, ahogyan az irodalmi lapoknál és a kiadóknál is ezt tapasztalják.
- Az Apák könyve és a Hogy volt megjelenése, fülszövege érzékelteti, hogy foglalkoztatja az elmúlás. Talán csak annyira, mint másokat, viszont nem titkolja a dolgot a nyilvánosság előtt. Miként éli meg, hogy megint kerek évfordulóhoz érkezett?
- Igyekszem nem foglalkozni vele. Mindenesetre akiket megbántottam, azoktól bocsánatot kérek. Akik megbántottak, azoknak megbocsátok. De azért a következőkben ilyesmi ne legyen, jó?
- Viszonylag kicsik az ikergyerekei. A könyveit még biztosan nem olvasták. Milyen az az Apa, akit ők ismernek? Játékos, mesélős, kirándulós, focizós vagy leckekikérdezős?
- Magánéleti kérdésekre az ötvenedik születésnapom óta nem válaszolok.
- A hatvanadik születésnapja alkalmából tett-e valamilyen fogadalmat?
- Már említettem: az biztos, hogy a szépirodalomra szeretnék összpontosítani. Ehhez sok fizikai és szellemi feltétel megléte szükséges. Olyan fogadalmakon gondolkodtam, amelyek ezeket lehetővé teszik vagy elősegítik.
Csak a regisztrált látogatók szólhatnak hozzá.
Kérjük, hogy jelentkezzen be vagy regisztráljon.
Hatvanadik születésnapját ünnepelte nemrég Vámos Miklós, akit valójában Tiborként anyakönyveztek, bár arra a névre már nem hallgat. Vallja, hogy minden család története összefonódik a történelemmel. A tévés szerepléseit kalandvágynak, önmagát pedig megrögzött prózaírónak tartó polihisztor mostantól a szépirodalomra szeretne összpontosítani.
Legyen Ön az első hozzászóló
